Hatala Zoltán, Újvidék. - Ezekben a nemzetieskedõ érzelmekkel túlfûtött napjainkban az ember mindinkább eltöpreng dr. Julijan Tamaš, az újvidéki egyetem bölcsészeti kara professzorának, a Ruszinok és Ukránok Szövetsége elnökének az újvidéki egyetemisták lapjában, az Index-ben megjelent nyilatkozatán. A soknemzetiségû Vajdaság zajos napjainak kiváltó okaival kapcsolatban megjegyzi: "gondolkodási módot, a történelememlékezetet és a történelemfelfogást, valamint az egymás méltányolását és megtûrését illetõen óriási a különbség Vajdaság õslakói és az újabbkori telepesek szemléletében." Majd így zárja gondolatmenetét: "... (a telepesek) nem azért költöztek Vajdaságba, hogy uralkodjanak, parancsot osztogassanak, hanem azért, hogy az itt elõkkel közösen dolgozzanak és sorsukat megosszák velünk."

Igen, ezekben a nacionalista érzelmekkel túlfûtött napjainkban, amikor a VMDK tagtoborzója ürügyén egyszer Temerinben, máskor Becsén, holnap ki tudja hol, valakik egyre nagyobb ricsajt csapnak, egyre szervezettebben uszítanak, eltöpreng az ember a kiváltó okokon, dr. Julijan Tamaš szavainak pontosságán és egyebeken is, mert fáj, nagyon fáj, hogy az elmúlt majd félévszázad alatt a kölcsönös megértés, az együttélés, az együvé tartozás szent leckéjét valaki vagy valakik képtelenek voltak elsajátítani (...)

Majd fél évszázados együttélés után azok a harcosok, akiket a temerini vendégszeretõ magyarok frissen sült kenyérrel fogadtak, akik kitelepített német családok (köztük sok ártatlan) bebútorozott családi házaiban leltek otthonra, ezek a harcosok (ha egyáltalán megjárták a hét offenzíva poklát) türelmetlenkednek, pocskondiáznak, sõt Golub Dukiæ, a VMDK-t fasiszta szervezetnek nevezte, Ágoston Andrást és Vékás Jánost pedig Draškoviætyal és Šešeljlyel, a két csetnikvezérrel hasonlították össze. Ez már véletlenül sem nyelvbotlás, ügyefogyott balgaság, hanem intõ jel, mivel a szó valódi értelmében leleplezi azokat, akik a nemzetiségek fiait tudatosan vagy ösztönösen másodrangú polgároknak tartanak. Számukra nem volt elegendõ az elmúlt fél évszázad, hogy megtanulják, nem vagyunk másodrangú polgárok. Legalábbis a munkánk, a szorgalmunk, viselkedésünk és az állam iránti kötelezettségünk teljesítése alapján - nem!

Viszont az a tény, hogy Vajdaságban létrejött a magyarok demokratikus közössége, ezt történelmi fejlõdésünk, a piacgazdálkodáson alapuló társadalmi-gazdasági átalakulás hozta magával. Azt is, hogy megszûnt az egypártrendszer, és bontakozik a többpártrendszer. Ilyen körülmények között elképzelhetetlen, hogy a nemzeti kisebbségeknek le legyen egy olyan szervezetük, amely az államhatalmi szervekben tolmácsolja vagy képviseli majd a nemzetiségek kollektív, gazdasági, kulturális és egyéb jogait. S ezért ezt a szervezetet fasiszta szervezetnek nyilvánítani vagy Ágoston Andrást Szerbia új csetnikvezéreihez hasonlítani - észbontó gonoszság... A járeki harcosoknak Ágoston Andrásról illenék tudniuk legalább annyit, hogy egyike volt azoknak, aki a tartományi fõfõinek a legnagyobb meglepetésére még a meetingelések elõtt szakított az autonomistákkal, politikai törekvéseiben a járható utat választotta, s számára a hangoskodás, a megbélyegzés, a végletesség mindig is idegen munkamódszer volt. Újabbkori csetnikvezérekkel, Draškoviætyal és Šešeljlyel hasonlítják össze? A VMDK tudomása szerint se Ágoston András, se Vékás János nem követelt határkiigazítást, mint Vuk Draškoviæ tette, nem követelte Tito sírjának a Virágházból való kizsuppolását és Tito holttestének nyolc részre való feldarabolását, köztársaságok és tartományok szerinti "elosztását", mint Šešelj (...)